"Nem tudom kifogástalan időrendbe szedni az eseményeket. Pedig szeretném. ..., minden kis mozzanathoz és minden részlethez előzmények hosszú sora fűződött, sőt folyományok, következmények, később történt dolgok tartoztak hozzá, melyek visszamenőleg, visszahatólag egészítették ki a jelentését, tették teljessé az értelmét; s kölcsönös vonatkozások és kapcsolatok indáztak keresztül-kasul mindent. Mégis, ha nem az időrend egymásutánjában mondom el a történteket, az elbeszélés menete, amely amúgy is hajlamos önkényes értelmezések felé terelődni, kikerülhetetlenül hamis hangsúlyok, egyoldalú szempontok, esetleges, torz, részleges nézőszögek (kiemelés a bloggertől) belekeverésével rendezi el az anyagot; mert valamilyen — bármilyen, megszokott és ismert — rend mindig ráerőszakolja magát a rendezetlen dolgokra; s talán éppen a lényeget sikkasztja el: a rendezetlen dolgok még ismeretlen, valódibb rendjét." Ottlik Géza: Iskola a határon Móra Könyvk., Bp., 1988. Diákkkönyvtár 105. o.
Emir Kusturica — Емир Кустурица (Bosznia-Hercegovina, Szarajevó, 1954. november 24. – ) szerb filmrendező, forgatókönyvíró, színész, producer, zenész és zeneszerző. Beceneve: Kusta. Az 1980-as évek óta rendez mozifilmeket. Alkotásait a legjelentősebb fesztiválokon díjazták, Cannes-ban kétszer is elnyerte az Arany Pálmát. Alkotásainak valóságos védjegyévé vált barátja, Goran Bregović muzsikája.
Magadról
Önmagunkat szeretni — ez életünk nagy kihívása. Takács Tibor
Szívet csak szívvel lehet bevenni. Gaál Jenő S. V. D.
Van egy hírem neked:senki nem tud semmit. Feldmár András
Az okos százfélét gondol,az ostoba csak egyet. Szota Rusztaveli
Ha azt akarod, hogy megértsenek, ne magyarázkodj!
Nem mindenkinek van leragasztva a szeme. Vannak, akik önként csukják be. (Makszim Gorkij)
Magamról
Nem szélen, nem középen vagyok, hanem oldalon. A jobb oldalon.
Nem vagyok már annyira fiatal, hogy mindent tudjak. Oscar Wilde
Cél vagyok, nem eszköz. LOUISE L. HAY
Csorba Győző: Nélkülem is
Nélkülem is így lett volna —
Hajt az eper, hajt a málna,
hajt a rózsa, reggelente
madárszó, és csönd delente,
nélkülem is majd kerül, ki
le szokott a fűbe dűlni,
nézni szokta, hogy az ágak
- fürge ollók - egyre vágnak,
tájat, eget nyírogatnak,
hadonásznak, tapogatnak.
Nem lesz semminek se híja,
sorsom a Sors, ha leírja.
S ahová meg megyek innen,
az a mérleg ott se billen:
porszem száll a serpenyőbe,
hát hogy is moccanna tőle?
Kortárs, 1978. 8. szám
"Szűnjék meg a 'líra' szó ábrándot, lágyságot, pódiumot asszociálni. Álljon a költé-szet az ember útjába, keveredjen ételébe, italába, üljön mellé örömében, bánatában, munkájában, pihenésében. Ne lehessen tőle szabadulni, ne lehessen kikerülni, mellőzni, félretenni. Aggasztóan csonkul az ember: nem a vers lesz a fő vesztes, ha ez is kiesik életéből." Cs. Gy. Pécs, 1977. május