"Nem tudom kifogástalan időrendbe szedni az ese­mé­nyeket. Pedig sze­retném. ..., minden kis moz­za­nathoz és minden részlethez előz­mé­nyek hosszú sora fűződött, sőt folyományok, kö­vet­kez­mé­nyek, később történt dol­gok tartoztak hozzá, melyek visszamenőleg, vissza­­ha­­tó­lag egészítették ki a je­len­té­sét, tették tel­jes­sé az ér­tel­mét; s köl­csö­nös vo­nat­ko­zá­sok és kap­cso­la­tok in­dáz­tak ke­resz­tül-kasul min­dent. Még­is, ha nem az időrend egy­más­u­tán­jában mon­dom el a történteket, az elbeszélés menete, a­mely amúgy is hajlamos ön­ké­nyes ér­tel­me­zé­sek felé terelődni, ki­ke­rül­he­tet­le­nül hamis hang­sú­lyok, egyoldalú szem­pon­tok, e­set­le­ges, torz, részleges né­ző­szögek (kiemelés a bloggertől) bele­ke­ve­ré­sé­vel rendezi el az anyagot; mert va­la­mi­lyen — bármilyen, megszokott és ismert — rend mindig ráerőszakolja ma­gát a rendezetlen dol­gok­ra; s ta­lán éppen a lényeget sik­kasztja el: a ren­de­zet­len dol­gok még ismeretlen, va­ló­dibb rend­jét."
Ottlik Géza: Iskola a határon Móra Könyvk., Bp., 1988. Diákkkönyvtár 105. o.